Voltam üstökös

Elkopok lassan napjaidból,

Ahogy jön a hétre hét,

Elmerülünk a hétköznapban,

S észre se vesszük, hogy nehéz!

Elhamvad a láng is,

Ha nem dobnak rá új hasábot,

Mint az ár sodor tovább

A mindennapi feladat,

S nincs híd mely

Átívelné ezt a távot

Időben, térben,

S az emlékeket

(lenn a vízfenéken)

Belakják a virgonc nap-halak.

Tán igaz se voltál,

S ott a messzeségbe

Csak egy álmot kergettem én,

S tán én is csak egy

Álomkép vagyok már

Az életfolyam hullámzó vizén...

Elsodródó, torz tükörkép,

Kihunyt parázs, ki magában ég...

De voltam üstökös is!

Egyszer rég...

Egyszer még...