Vallomás
1992.11.13
Néha arcod fénye vakít.
Túl szép, és elérhetetlen,
És én, én vagyok az, ki
Óvatosan megérinthetem.
Sima, melegséget adó
Bőröd, mely simogat és véd,
Persze egész lényed az, ki
Igazolja életem értelmét.