Valami mást
1994.11.13
Most csak Te vagy és Én vagyok.
Körülöttünk szétvert mozaikdarabok...
A Mi egy teljes egész - lenne,
De egy érzés van mindig benne,
Hogy ez csak szó, szokásához híven
hamis, elszálló...
-Nem lehetek mindig a szoknyád mellett -
Igen, tudom. Elfogadom, bár szeretnék
mást: veled dolgozni például. Lehet?
Nem. Ezt is tudom.
Játékszer-szerep itt minden.
Mint pöttyös labdát rúgnak odább,
Aztán tövis, szög szúr - szisszenő fájdalom -
s leeresztek. Oda a röppenő vágy!
Földhöz tapadok. Ne engedd velük ezt játszani,
labda én vagyok csupán!
-Túl érzékeny vagy! Ne szívd a melledre! -
Igen, tudom. Jó. Eldobom, de szeretnék
mást: veled dolgozni például. Lehet?
Nem. Tudom. Mondtad már.