Rekviem
1989.04.15
....mert 59 éves volt, és rákos...
Mert gyönyörűen tudott kötni....
Mert mindig pici volt, és sovány...
Mert előtte is két hétig kórházban volt...
Mert a doktorok is csak előtte egy héttel tudták meg...
Mert volt aki megjósolta...
Mert tele volt véraláfutással, úgy összeszurkálták...
Mert mégis jobban lett, és kipirult...
Mert életerős volt már, és büszke...
Mert csak azon panaszkodott, hogy neki nem mondanak semmit.
Mert utolsó szerdán nem vittem neki tiszta hálóinget,
Mert azt szatyrostul ellopták, és
Mert ezért szégyelltem bemenni hozzá...
Mert nem láttam többé!
Mert nem hittem el.
Mert nem tudtam sírni.
Mert anyám csak feketében jár...
Mert hallottam, milyen a boncolás...
Mert hamvasztani fogják...
...azért, mert ő volt a MAMÁM.