Modell

Gábor megint aggodalmaskodik.

Kezd elegem lenni belőle. Az agyamra megy a sok mileszha- féle problémájával!

Nem, nem... igazán jó fotós. Nem mondhatok rá semmit. És hatalmas potenciál van benne. Csak nem tudja.

Ááá! Dehogy! Ezt a lehetőséget nem hagyhatom figyelmen kívül egy kis hiszti miatt.

Persze, hogy nem rúgom ki. Még nevelhető. Majd... majd kicsit összeszedem magam, és újra a ringbe lépek. Hiszen ismersz.

Az én tapasztalatom és az ő tudása és tehetsége elég jó kombó, nem?

De miért mondod most ezt?

Ha az ágyban nem lenne ennyire jó? Hát... nem tudom. De szerencsére ezen nem kell agyaljak.

Hát csak azért lett durcás, mert nem tetszett neki az ötletem. Tudod, a tiszteletdíjas.

Igen.

Azt mondja, túl veszélyes. Ő tisztességesen csinálta eddig a fotózást.

Mindent kitöröl egy hónap után, és addig is csak azért tartja meg a képeket, hogy hátha még utólagosan akarnak valamit módosítani valamelyiken.

A bizalom az első! Ezt mondogatja mindig.

Nem, dehogy! Nem emlékszel? Nem mondd már!

Csináltam egy kamu felhasználó oldalt.

Persze.

Mit tudom én, kinek a fényképével! Gábornak mondtam, hogy csináljon rólam egy képet, és a photshoppal torzítsa annyira el, hogy azért még reálisan egy valódi nőt ábrázoljon. Tudod, kicsit változtasson az orromon, a hajamon, kicsit az arcformán, de mégis élethű maradjon. Ne olyan bábuszerű, tudod. Nem akartam én más képével csinálni, mert ha valaki kicsit is ért a számítógéphez, és képkeresővel megtalálja az eredetit, akkor tényleg bukta lesz. De nem akartam megmondani, hogy miért kell a kép. Na, mindegy. Nem csinálta meg, de én megcsináltam az oldalt.

Igen, kockáztattam. De annyira nem. Ezek a 40-45 éves nők nem annyira vannak otthon azért a technikában.

Na, mindegy. Mondjam, vagy ne mondjam?

Oksa, ne húzd fel magad, mondom.

Mikor eljegyzett, elmondta kikkel levelezett ismerkedés céljából.

Persze.

Miért lettem volna féltékeny, hm? Hát csak engem választott! Meg amúgy is, melyik önbizalomhiányos megkeseredett nő tudna velem versenybe kerülni? Azt mondta mikor megismert, hogy aztért szeretett belém, mert tele vagyok tűzzel.

No. Jah... Ha tudná, mennyivel, mi?

Na, akkor sok képet készített rólam is, persze. Nem kellett sokat magyaráznia, mégiscsak a legjobb modell voltam öt évvel ezelőtt.

Jah, igen. Mondom már.

Pedzegettem neki, hogy kéne egy kis mellékes, írjon már rá a régi ismerős csajokra, hogy mikor jönnek fotózkodni.

Persze, hogy aktot. Most miért? Ezeknek a nőknek tulajdonképpen csak egy kis biztatás kell, semmi más. Ő kiemeli a nőiességüket, és így nagyobb önbizalommal - és persze egy rakás jó minőségű képpel - a meghervadt ismerkedésük is sikeresebb lesz.

Miért lennék gonosz? Már te is kezded? Ilyen társadalmat élünk. A nőket kihasználják, megalázzák, a férfiakat kisemmizik, megcsalják... már egyik sem bízik sem magában, sem a másikban. Nem egyszerű ismerkedni. Vagy nem így van?

Ezért is vagyok azért valahol Gáborral szerencsés. Csak ne lenne ennyire nyámnyila. Egyáltalán nincs semmi veszélyes abban, amit mondtam.

Várj, csinálok egy kávét közben.

Szóval az van, hogy a képügynökségekkel én még nem szakítottam meg a kapcsolatot. Persze, hogy tudja. Azért parázik.

Ha nem tudná, csak annyi lenne a dolgom, hogy a kész képeket lemásolom, és jó pénzért lepasszolom. De tudja sajnos.

Miért, miért??? Mert egy szentimentális hülye picsa vagyok, azért!

De most már mindegy.

Szóval a terv: A nőt felpiszkálja. Az természetesen ellenáll. A nagytöbbségnek se önbizalma, se egészséges énképe nincsen. Tanítani kell őket, hogy meglássák magukban a nőt. Hallanád, ilyenekor miket mondanak: majd ha vállalható lesz az alakom. Mintha nem emiatt találták volna ki a photshopot. Aztán jönnek a pénzzel... meg hogy majd a család csinál róluk a telefonnal. Na de ha kérdez - hallod ezt teljesen bele kellett vernem Gábor csökött agyába -, ha kérdez a nő, akkor érdekli. Akármit is mond, ott van a figyelme, érdekli. Nyomulni persze akkor sem lehet, csak néha-néha ráírni, mondjuk két havonta, havonta.

Rá egy-két hétre megjelenek én a kamu oldallal, és ráírok, hogy milyen jól néz ki, hogy nem akar-e fotóval jó pénzt keresni.

Valami hasonló szöveget nyomok, mint amit nekem mondtak az ügynökségtől annak idején. Igen, igen, mintha én is egy ügynökségnek dolgoznék.

Na, most, én beszélek a nőcikkel, és ráveszem őket, hogy keressenek egy fotóst. Nyilván ők csak Gábort ismerik, aki akttal foglalkozik. Így a bizalom megmarad, nem kell idegenbe menni, mint anno nekem. Tudom én, milyen félelmei vannak ezeknek. Ha meg ismernek másik fotóst, vagy rákeresnek másra a neten, hát akkor mi van? Az utazás, meg minden egyéb nyűg, ami ezzel jár, csak plusz költség. Tehát Gábor lesz a legolcsóbb, legbiztonságosabb, legprofibb, legmegérőbb... a leg leg leg...

Na, várjál!

Én mondom, hogy kereshet 20 képpel vagy mint tudom én mennyivel 2-300 000 Ft-ot. Az azért már jó szám egy hétköznapi embernek, mégsem egy elszállt összeg, érted. Ezért már gondolkodóba esik az, aki pénzszűkében van. Szóval elmegy, lefotóztatja magát, persze én is segítek a kamu énemmel, Gábor is majd a fotózás előtt a kétségei és félelmei eloszlatásában. Az nem nagy ügy. Két oldalról kapja a szentenciát... Érted.

Kap mondjuk 30-t. Olyat is, ami nem rendelésre készülne, amit tud használni esetleg társkeresőn vagy hivatalos fotónak, akárminek. Normál, de művészi képek.

Az ügynökségtől megkapom, milyen képekre keresnek mostanában, és arra tereljük a megrendelést.

Hát mondom, hogy akt! Csak stúdiós képek, vagy természetben, vagy páros fotók...

A csaj fizet a 30 képért, mi meg a leadjuk az ügynökségnek annyiért, amennyit kínálnak érte. Sima ügy. A csaj jól jár, mert profi fotós képeket kap, amivel hódíthat, önbizalmat, akár még pasizási tanácsokat is adok, miközben megy a fotózás, érted...jó jár. Mi meg az aprópénz mellett eltesszük a nagy lét is.

Persze! Fizesse ki a saját képeit!

Ingyen senki nem jönne el fotózni magát. Gyanús lenne. Így hogy fizet a képért, több ellenállást kell ugyan legyűrnie, de ő megy bele. Ehhez jó fotó kell, amiben Gábor profi. Így a csajok elégedetten távoznak majd. És az elégedettség ennek az ügynek a végén olyan, mint a mondat végén a pont.

Nincs tovább érdeklődés, nincs tovább gondolat. Gyönyörködés van, és sugárzás.

Nem, eddig minden rendben is volt. Addig, hogy a kamu oldallal oda terelem a népet. Mert tényleg jól jött a plusz bevétel.

Az nem tetszett neki, hogy az ügynökséggel már nem hoznám össze a csajokat. A képeket mi értékesítenénk nekik a modelleket kihagyva.

Így van. A csajoktól megkapjuk a pénzt a képekért, majd egy újabb átalakítás után az ügynökségtől is a rendelés összegét.

Persze, hogy a kamu oldalt törlöm. A fene se akarja utána a zaklatást.

Mit nem értesz ezen? Igen. Elmondom a csajoknak, hogy van egy megrendelés. Nem hazudok. És azzal indítom be őket, hogy legyőzzék magukat. Azt tudtad, hogy kell egy hazugságnak legalább 80%-os igazságot tartalmazni, hogy hihető legyen? Egyébként egyáltalán nem hazudok. Csak éppen nem mondok el mindent. Azt pl. , hogy nem ő fogja átadni a saját képeit az ügynökségnek, hanem én. Jól van... mi Gáborral.

És én nem verem át. Az a nő veri át az oldalról. Nem érted? Az ő fejében az a nő veri át.

De most miért? Hisz ő is jól jár! Az, hogy önbizalmat pumpálunk bele, hogy hónapokig puhítgatom, valahol az is meló ám! Azt így fizeti meg, és kész.

Ne bosszants te is!

Persze, Gábor berezelt. Hogy mi lesz, ha megtudják, és meglátja valahol a képet, és felismeri. És akkor, ha feljelent bennünket, vége a renoménak, már többet az életben nem lehet fotós bla bla bla....

Nem, drágám, ebben sincs igaza. Nem tudnák meg! Nem abban a körben mozognak, ezek általában konzervatív családanyák, elismert hivatalnokok, üzletkötők. Ez egy másik világ, amire egyáltalán nincs rálátásuk, hidd el. Aztán meg tegyük fel, hogy valahogy mégis valahol felismeri. Akkor mi van?

Volt szerződés? Nem. És kitenné magát egy ilyen nő a megalázó hercehurcának rongyos 300 lepedőért? Az egész életét tönkretenné vele. Úgy is van. Na. Te mondtad ki! Na, látod!

Hogy miért vesztünk össze?

Hát ezért!

Kitörölte a képeket, mielőtt leadhattam volna őket.

Hallod, egy vasat sem kerestem vele. Én összehozom neki a fotózást, és leszervezek mindent, ugrálok a csaj körül mint egy idióta öltöztetőnő a színházban, nyugtatgatom, meg a tököm se tudja már mit meg nem csinálok neki, és csak úgy kitörli a faszba az egészet, hallod, mert a becsület, meg a szent szar se tudja micsoda.

Jól van, igazad van, nem húzom fel magam.

Már felhúztam, de még egyszer nem fogom. Jól van, jól...már megnyugodtam, ne nyugtass tovább, mert már attól leszek ideges, hallod??

Jól vagyok!

Ki. Igen. Kitörölte.

Gyanakodni kezdtem, mert mégiscsak leveleztek előtte. Lehet megbánta, hogy nem feküdt le vele annak idején.

Mennyi is? 46? 47? A franc se tudja! De hallod, az aztán igazán jó bőr volt, egy tízest simán letagadhatott volna. De olyan kis szürke egérke volt, mikor megjött, és vetkőzni is olyan bátortalankán... szóval érted.

Mert én nem értettem, mondjuk, de nem ez a lényeg.

Persze, megkérdeztem.

Nem. Gábor azt mondta, hogy nem találkoztak egymással előtte.

Hiszek neki. Miért ne hinnék? Megmutatta a levelezéseket. Ha nem látom, nem megyek hozzá. Szerinted máshogy hogyan hittem volna egy fotósnak? Köztudomású, hogy minden fotós meghágja a modellt. Tapasztaltam. Csak én már a végén megtehettem, hogy nemet mondtam, mert voltam már annyira keresett...

No, igen, a kisördög bennem is ott volt. Bennem hát. Utólag rá is kérdeztem a csajra, mint egy bizalmas, hogy nem volt semmi a fotós és közte? A kamuprofilon keresztül. Erre közölte, hogy én - a fotós felesége - ott voltam. De attól még próbálkozhatott - próbáltam puhatolózni tovább, de nem. Nem volt semmi... Igen. Hiszek a csajnak. Ez olyan szitu, amit biztos elmondott volna ott.

Fogalmam sincs, hol csúszott el.

Az elején minden rendben volt.

Gábor ügyesen érdeklődött a csajoknál, és csak megkérdezte, hogy mikor jön modellkedni. Mindegyiknek volt kifogása, ahogy számítottunk is rá. Kb. egy hónapra megjelentem én a színen, és rájuk írtam. Tudod milyen humoros volt, mikor Gáborral cseteltek a hogyanról, és közben engem kérdeztek, hogy milyen paraméterek kellenek a képhez. Én meg ott állok Gábor mögött.

Hát hogy érted, hogy milyen paraméterek? Hogy hány pixeles legyen a kép, színes, fekete-fehér vagy szépia fotó, hogy milyen beállással... stb.

Stúdiónk éppen nem volt, emlékszel, nyáron költözünk, és beadtam, hogy a természetben legyen a fotózás. Simán bevette mindegyik.

Nem, dehogy. Valóban szoktak ilyeneket kérni. Hálószobásat is, meg tóban vízpartosat... sok félét. Mondom, nem hazudok. Itt most mindegy lett volna a helyszín, nekünk meg jól jött, hogy nyáron lehet menni az erdőbe. Emlékszem, az ilyen helyszíneken én nagyon szerettem a fotózásokat. Romoknál... az volt az egyik kedvencem.

Volt olyan, akivel nem volt gond, mert eleve aktot akart készíttetni magáról a párjának, és voltak annyira jóban Gáborral, hogy megengedte a képek felhasználását. Kapott valami kedvezményt, csak az arcot kellett takarni. Az sima ügy volt.

Ennél a másiknál volt valami gond. Mondom, olyan kis szürke egérke volt, és reklámfotót szeretett volna. Naná, hogy szingli. Gábor szépen megnyugtatta, hogy nem kell féljen, a képek akkora tárhelyet foglalnának, hogy nem is tudná tárolni, csak egy hónapig...de ezt már mondtam. Mindegy, ügyes volt.

Valahogy megijedt.

Nem Gábor, a csaj. Vissza akarta mondani, vagy szerződést írni mindenképpen... nem is értem. És kardoskodott, és a kis szürke egérke nagy véres szájú patkánnyá változott. Nem túlzok.

Pedig mielőtt ráírtam a csajokra, mindnek utána néztem.

Hol, hol...A facebookon, hol néztem volna máshol? .

Abban igazad van, látod. A profil azt mutatja, amilyenek szeretnénk lenni. Hát most már én is megtanultam.

Hát ez is igaz. Mondhattam volna, hogy 150 lepedőt nyomnak ennyi képért, és csak a maradékot rakom el. De nem mondtam. Nem jutott eszembe, és most már úgyis mindegy. Három alkalommal bejött a story, ki gondolta volna, hogy most ilyen galiba lesz?

A lényeg, hogy Gábor is berezelt, vagy mi.

A képeket rendben elkészítette, még javítgatta is, de nem kellett sokat. Hallod, tényleg kurva jó nő volt. Ha bevállalósabb lett volna, tudtam volna neki munkát szerezni úgy, hogy esetleg menedzselem, és...Lett volna benne fantázia, tényleg. Na mindegy, ez elúszott.

Szóval a csaj megkapta a képeket. Vártuk rá a pénzt. Közben már tárgyaltam az ügynökséggel. S amint megjött a számlára a csaj pénze, Gáborom megnyomta a mappára a Delete gombot! Hogy rohadt volna le a keze ott helyben!

Most meg itt ülök, mint egy hülye, és várom, hogy feljöjjön kiengesztelni.

Hogy mikor volt? Mikor is? Várjál, mindjárt mondom. Három napja, azt hiszem. Igen. Igen. Három napja...

Ne csessz fel! Mi az, hogy akkor nem fog már jönni? Miért ne jönne el?

De az ügynökséggel csak nekem volt kapcsolatom. Gábor nem fog rendelést kapni nélkülem. És a nagy lóvék abban vannak...

Hogy szerinted már azzal a nővel van? AZZAL? Honnan veszed ezt az idiótaságot? Gondolod? Gondolod, hogy dobott volna egy ilyen kiélt kis repedtsarkú...

Na, csöngetnek.

Mondom, hogy nem cserélne le. Fogadni mernék, hogy megint egy ölnyi rózsával jön. Majd meglátod. Lesz majd vagy 50 szál! Múltkor is... de majd ezt máskor mesélem.

Most lerakom, hogy beengedjem.

- Üdvözlöm! Réti Elizabet? Adatvédelmi rendőrség. Ezennel letartóztatjuk adatokkal és személyes anyagokkal való visszaélés és kereskedés alapos gyanúja miatt. Na, tartsa csak azt a bájos kis kacsóját!