Lulu

Lulu egy kisleány,

Sokáig bennem lakott,

Néha oly közel jött,

Hogy azt hittem,

Lulu én vagyok.

Most is látom még,

Ahogy fut, mesél, énekel,

Fenn terem az ág hegyén,-

Lulu a kertek úrnője,

Elé letérdelek én.

Lulu egyre mosolyog,

Pilleruhában kacag,

Felrepül a Naphoz,

Szelídít táltosokat.

Ahogy az égen vágtat,

Lobog selyemszín haja,

-szelet varázsol így Lulu,

s havat pitypangból:

pihéit kifújja.

Holdas éjeken

Lázrózsáimból

Bűvös csokrot szedek,

S bókolva neki adom...

Koszorút fon belőle,

-Koronaként fejemen,-

királynője lettem így

s újra csak szökellünk

kacagva pitypangos réteken...

Felnőttem- én is.

Szeme még mindig kacag.

Neki adtam a világot,

És most... magamat...

Lulu egy kisleány,

Nem kedvence a lila,

Lágy szellőből született,

S bár hittem,

Lulu

Nem voltam soha.