Tilla

Eljött.

         Eljött pontosan.

Meghallgatott,

       beszélt,

s én meséltem

       gondtalan.

Eljött,

és sokáig maradt.

      Sétáltunk

a város fénypontos

csöndburka alatt.

Sétáltunk hosszan

                - a két idegen -

ő csak jött velem,

s válaszolt

             engedelmesen.

Ott volt,

     mesélt, figyelt

      s beszéltetett sokat.

                   - Aztán eltűnt.

És én nem értem az okokat.

Széparcú fiú volt

s dalszülte neve...

            Nem maradt meg más

csak a kétség hidege,

         s a hajlott hátú

               kérdőjelek.

Hiányzik.

Hiányzik az a

              lány,

              ki akkor

       mellette belőlem

megszülethetett.