Formák születése

Az idők kezdetén csak szabályos formák léteztek.

A kör, a tökéletesség mintaképe, maga sem tudta volna megmagyarázni hogyan és miért, de beleszeretett a négyzetbe. Bár hozzá képest kissé sarkos volt, és keményvonalas, valami mégis... mégis vonzotta hozzá. Nem tudta, hogy mi. Talán a tökéletessége, ami benne is megvolt. A szögek, az oldalak egyenlősége, a kiszámíthatóság, az az egyértelmű erő, ami a sarkaiból sugárzott, és a stabilitása, ami az oldalaira állítva tükröződött belőle.

Egy szó, mint száz, akarom mondani, egy átmérő, mint száz, ő vörös pöttyé zsugorodott a közelében, és hogy hogy sem, egyszer csak egymáséi lettek.

1. kép.

E vegyes házasság nem volt megszokott. Kíváncsian várta az összes idom, hogy mi sülhet ki belőle. Két új sokszög született frigyükből. A lelkében kis kör 16 szög, és a keményvonalas, határozottabb hatszög... Nem is hasonlítottak nagyon egymásra. De látszott mindkettőjük sokoldalúsága és kíváncsisága.

1. kép

Míg bátyja imádta az egyenes, gyors utakat, addig 16-szög szeretett karikára forogni, körbe-körbe táncolni. Saját lábnyomaiban lépegetve a finom tengerparti homokon gyönyörű mintákat táncolt a fövenyre. A hatszög nevette hóbortját, apja csak a csúcsát csóválta, mikor látta.

A hatszög keménysége a testvéri játékokban is megmutatkozott. A 16-szög félénksége azonban nem engedte, hogy visszavágjon. Nem volt elég sarkos.

Egy alkalommal kissé jobban eldurvult a játék, és a 6 szög, mutatva hogy ő is tud karikára fordulni, nem is akárhogy, rágurult szegény 16-szögre, és hatalmas sebet ütve rajta behorpasztotta.

3.kép

A hatszög egy pillanatra döbbent ijedtségben billegett az egyik sarkán, de aztán tettét kisebbítendő, puhánynak és gnómnak nevezte testvérét, és tovadöcögött.

Szegény, megcsonkított, szabálytalanná vált 16-szög először nem mert a világ szeme elé kerülni. Édesanyja lágy vonalú simogatása sem tudta enyhíteni a bánatát.

Egy alkalommal kiment, és a formák, szabályosságuktól telve, kicsit talán gőgösen is, csúfolni kezdték kis testi hibája miatt.

Egy tojásalak gonoszságból úgy meg is lökte, hogy legurult a lépcsőn. Ahogy egyik fokról a másikra huppant, a lépcső szélein még több horpadást szerzett a testére.

4.kép

A csúfolódás ezek után egyre erőteljesebb lett. Szegény Rengetegszög egyre sötétebb színeket öltött magára, hogy ne is lássák, mikor pirossá válik, vagy éppen elsápad a hallottaktól.

Ez viszont különccé tette. El is menekült otthonról.

Egyre furcsább, gnóm alakok gyűltek köré. Kerültek mindent, ami szabályos, ami egyenes, kiszámítható. Sötéten, és megkeseredve már ő is egyre sarkosabbá vált.

5.kép

Talán ekkor történt, talán később, hogy odagurult hozzá a hír, hogy édesanyja meghalt. elveszett a mindenségben, és milliónyi darabban hullt vissza a földi világra.

Ezt a veszteséget nem tudta feldolgozni.

Onnantól kezdve újra egyedül járt. De akármerre ment, a drága Kört látta innentől mindenhol: az autók kerekeiben, a pöttyös Túrórudin, a nap korongjában, éjjeli a telihold tündöklésében. Úgy érezte, hogy elárulta édesanyját, hogy sarkosságba menekült.

Elhatározta hát, hogy újra kikerekedik. Már amennyire csak teheti. De az éles szögekben való bemélyedések, mind kemény szilárd beszögellések, nem mozdultak. Régi bőre azonban kissé nyúlni kezdett a szögek között, és kerekedett.

Egyre deformáltabb testét figyelve úgy határozott, hogy nem foglalkozik ezzel többet.

6.kép

Hogy hogy sem, egyszer csak egy csillogó prizma került elé. Három dimenziója elkápráztatta, a tudása, a széles látókörűsége felvillanyozta. Együtt sétáltak egy darabig. Ahogy a nap megcsillant a Prizma egyik oldalán, a másikon a szivárvány ezernyi színével festette meg a tájat maga mögött.

Két kisebb nyúlványán ámulva csodálta a színeket. Ő is akart ilyet. Vett egy kis napfényt, fodros felleget, kis tajtékot, fűzöldet. Színeket kezdett keverni, amilyeneket még nem láttak a síkidomok. Aztán az arányosságot, a harmóniát kezdte tanulmányozni. Úgy gondolta ki is próbálja önmagán.

Mikor elég erőt és önbizalmat gyűjtött, a színek és a harmónia után a levegő, a napfény, a harag, a derű és a szeretet eszenciáiból illatokat kezdett gyártani. Minden érdekelte, ami a formákon túli világban létezett. A mozgás, az energia, a fény, a szín, dallamok, a puha selymesség... minden.

Egyre boldogabb és egyre örömtelibb lett az élete, ahogy a színeket az illatokkal és a harmóniával egyesítette. Igazán varázsaltos világot teremtett.

Egyszer, ahogy elnézte a művét, és egy finomkék színt magára öltött felkészülve, hogy újra a formák sarkos, keményen szerkesztett világába lépjen, tudta, hogy nem történhet vele már semmi baj, mert legbelül, egész belül, ő mégiscsak egy örömteli, karikára forgó, körpalánta maradt. Egyészen belül, a szívében... mindig az marad.

7. kép.