Az elakadás természetes

KULISSZATITKOK a könyv útjáról
3.
2019 tavasza
Nagyon elakadtam.
Rájöttem, hogy a történelmi tudásom nagyon kevés, ami még megmaradt az általános iskolás koromból, olvasmányokból és filmélményekből.
Hát itt kutatni kell. Nem keveset!
- Volt akkor üveg?
Hogyne lett volna! Már az ókorban volt. És csipke? Lehetett csipke?
- No és milyen betegségeknek milyen hatása van? Mi gyógyítja?
Ebből sose lesz könyv! Mondtam én, hogy nem tudok regényt írni! Ugye, hogy mondtam??
Na de jöttek a kérdések, kérések:
- Mikor jön a következő rész?- kérdezte a baránőm.
- Anya, nehogy abbahagyd. Akkor írd le azt, amit elmeséltél nekem a parton. Az olyan jó. És lehetne hogy nem ölöd meg azt a lányt?
- Kisepika jobban megy. Látod.
- Csak türelmetlen vagy.
- Ez nem volt soha kérdés. J
De mégis így maradt.
De valóban igaz az, ha valamire ráteszed a figyelmedet, akkor megjönnek hozzá a segítők és az eszközök.
Ez a segítő eszköz egy hirdetés volt 2019 májusában Weiser István Könyvírás Szemináriumáról, ( folyt. köv.)