Déli-báb

Talán azzal kéne kezdenem, mi is az a délibáb. Tulajdonképpen felesleges, eléggé ismert szó, mindenki tudja: egy fényköri jelenség. Az alföldi rónák víziója.

Azt is bizonyára tudják, hogy köznyelvi és irodalmi jelentése már az "elérhetetlen" fogalmát is magában foglalja.

Erről a szóról jutott eszembe az a lány. Akár én is lehettem volna. Miért ne? Minden fiatal lány, ábrándozó...

Ez a lány mégis más volt. (Miért is mondanám el, ha nem lenne más?) Ezt a lányt az ábrándjai megközelíthetetlenné tették. Vagy a lány tette megközelíthetetlenné más számára az ábrándjait, s ezzel önmagát? Ki tudja? Talán féltette őket. Talán félt nélkülük élni, vagy mi?...

Saját világot épített ki magának. Valaki azt mondta, olyan, mintha elvarázsolták volna. (Igen. Ez a legjobb szó a viselkedésére, elvarázsolt.)

Ez a titokzatosság nagyon vonzóvá tette. Minden ember hozzá akart férkőzni. Babonázott anélkül, hogy tudta volna.

Volt egy barátja. Okos, megnyerő fiú. Már régóra ismerték egymást. Egy nap összevesztek. (Összekevert mozikép-darabok szanaszét.)

Végén a fiú a lány fejéhez vágta:

- Délibáb vagy! Érted? Ugyanolyan délibáb, mint a jövőd, az életed! - és ezzel elrohant.

A lányt pár hónapig nem látta senki.

Aztán nyitott egy bábszínházat. A neve: Déli bábok volt. Minden nap egyetlen előadást tartottak - délben.

Igen bosszankodtak ezen a pedagógusok és az óvónők. Egy merészebb tanító meg is említette ezt neki, mire őt azt mondta:

- De hisz az egész csak egy délibáb! - és belekezdett egy alpári, félelmetes hahotába.

Ezek után nem panaszkodott senki.

Elterjedt a városban, hogy elmebeteg. Mégsem vitték el szanatóriumba, ...talán sajnálták.

Talán...

Ő meg játszott. Eljátszotta az összes ábrándját a gyerekeknek. Nagy sikere volt. Egyre újabb és újabb meséket gyártott, de már a legtöbbet csak egyetlen-egyszer játszotta el.

Sokáig ment ez így, aztán eltűnt. Végleg.

Azt rebesgették, hogy öngyilkos lett.

Az utolsó játék címe: A leleplezett volt.

Egy kislány volt a főszereplője, akit úgy csúfoltak, hogy délibáb...

A gyerekek nem értették a mesét. Senkinek se tetszett.

Hát ennyi.

Most azt mondják, milyen jó írói fogás azt írni az elején, hogy ez a lány én is lehettem volna. Igaz? Nos, ez nem írói trükk. Én csak azért lehettem volna, mert valóban voltak ábrándjaim,...de én nem vagyok elérhetetlen!

Egyáltalán nem vagyok elérhetetlen!!