Buszon

Mulatságos látványt nyújtó, egyszerre mozgó emberfejek. E mozgás zenéjének karmestere alattuk fut és viszi őket, de ők csak ülnek.

A csodás táj, gyönyörű látványt ígérve rohangál, de a ritmusos rengésű emberfejek csak magukra, vagy egymásra figyelnek.

Egy kétfogas száj hátrafelé élénken magyaráz, mire rendhagyó, ritmustalan bólogatás válaszol.

Egy Robin Cook könyv csendesen lepereg az olajosan fénylő, fekete padlóra.

És a szertelen, utána kapkodó kezek szólója!

A könyv célt ért, de amint elterülne, a húsból szőtt emelő megragadja. Kár.

Csendes lázadás volt, elbukott harc, mint a rádió szerény hangjáé. Csak néhány hangfoszlány verekedhet át a motor és a tömeg mormogásán.

A kanyarban egy reklámszatyor rosszul lett, és megmutatta, hogy fél órája mit ebédelt.

A környéken ülők együttérzőn, az alapritmust megtartva segítenek összepakolni. Közben egy akaratos gyerek miértje visít a hátam mögött, de csak egy kis ideig, aztán eltűnik.

Egy keményfejű kisbogár követné, de repülő öngyilkossága mindannyiszor kudarcba fullad. Csak a feje koppan nagyokat az ablaküvegen, egyenletesen, a motor zenéjét kisérve.

A táj felé forduló üres tekintetek is csak befelé néznek, hisz szemük meg se mozdul a kinti képek fáradhatatlan rohanása után. A táj szabályos ritmusokat alkotva próbálja felhívni magára a figyelmet: A szakadékút alatt a félcentiméteres villanypóznák sora, a vonalzóval húzott utak szabályossága, a színes táblák váltakozása.. mindhiába.

Az idő ketyegő szívverése lelassul.

A föld csendben elforog alattuk, s az elmosódott cél megpróbál elbujdosni előlük az erődbe, de elkésett. Itt már lassítunk, hisz ez lakott terület. Az út helyén elgázolt növényi életek szenvednek az aszfalt alatt.

Megállunk.

A mozgás ritmusa apró darabokra törik.

Mint a koncertek szünetében a zenészek: mindegyik mást, máshogy próbálva, létrehozzák a tökéletes káoszt.

Aztán még tovább. Új partitúrával, miben kevesebb a zenész, s pontosabb a ritmus. A megfogyatkozott emberfejek várakozó feszültsége lassan feloldódik. Végül a busz befut egy vonító, puha testen át a végállomásra.

A karmester leáll.

Koncertvégi elismerés helyett lábdobogás, mindenki kiszáll, végállomás.