Nénje az nénje

- Mi az az anya? - kérdezte hirtelen a kicsi.

- Hogy micsoda? -nézett rá Sára meglepetten.

- Mi az az anya és a gyilkolni? - nézett vissza a gyermek kutatón, de határozottan.

- Az anya...az anya olyan, mint a kecske, amikor van gidája. Az állatoknak kölyke van. Aki a gyermeket szüli meg hasonló módon, az az anya. Táplálja, vigyáz rá, gondozza, szereti.

- Te nem vagy anya?

- Nem. Én nem. -rázta a fejét Sára. Ki a fene tömte tele a fejét, hogy én itt kényelmetlen helyzetbe kerüljek? - gondolta még.

- Mindenkinek van anyája?

- Úgy mondjuk anyja. És igen, van. Mindenkinek.

A kislány meglepetten nézett az asszonyra. Lassan a székbe kapaszkodva felállt.

- Ha te nem vagy anyája...akkor én hogyan születtem? Ki az én anyám?

- Meghalt. Nem ismerted.

- Mért?

- Beteg volt, és gyenge. Mért kérdezel annyit? - nézett rá letéve a kést az asztalra. A kislány azonban nem felelt. Elgondolkodva folytatta:

- És akkor te jöttél és te etettél és vigyáztál rám?

- Igen valahogy úgy. De most már....

- És mi az a gyilkolni? - kérdezte hirtelen váltással Remény- Azt még mondd meg.

- Honnan veszed ezeket a szavakat?

- A szakácsnő mondta, hogy ha az atya nem lenne, én se lennék, mert gyilkolni bűn, és én gyilkoltam az anyát. Az enyémet.

- Nem gyilkoltad. - szögezte le Sára kissé hirtelen, és enyhén feszülten is.

- De azt mondta, azért halt meg.

- Mondtam, hogy gyenge volt. Érted? - tette le a tálakat az asztalra, és leguggolva a gyerek felé fordult- Kicsi baba, egy kicsi gida nem tud gyilkolni.

- De mi az a gyilkolni? - kérdezte makacsul, de nyugodtan a kicsi.

- Ölni... durván bántani, hogy ne éljen a másik többet. - egészítette ki gyorsan, mielőtt a gyerek újra kérdez, hogy mi az az ölni. - Mint mikor a farkas elvitte a gidákat, és széttépte. Egy kicsi baba hogyan tudna ilyet csinálni? A szakácsnő butát mondott. - zárta volna le a kérdést, de a kislány nem hagyta annyiban.

- Igen...Buta nagyon...Neked hol van a babád? - kérdezett újra a kislány.

- Mondtam már, én nem vagyok anya. Nekem nincs babám. Nem is volt.

- Akkor te nem vagy anya tényleg.

- Hát nem. - fordult vissza felállva a dolgához Sára.

- De aki szeret, mit csinál? - kérdezte újra a lányka, emelgetve jobb lábát megpróbált volna felmászni a székre.

- Aki szeret? - kérdezett Sára, de már nem figyelt nagyon a lányra, előkészítette a tésztagyúráshoz az alapanyagokat. - kedves, figyelmes, gondoskodó, és olyan dolgokat csinál, ami neked jó...cirógat, szépet ad, mond.

- Akkor aki gyilkol, nem tud szeretni?

- Hát...lehet, hogy tud, csak nem azt, akit gyilkolt. Valaki mást. Vagy, hogy is mondjam én neked- nézett le a kislányra, aki ott kapaszkodott a szék támlájába, és türelmesen felnézve rá, várta a választ. - szóval szeretni mindenki tud.

- Nem csak az anya. - állapította meg ez után Remény újra megemelve a lábát, hátha feljuthat a székre. - Mindenki tud szeretni nem csak az anyáják? Ugye? - tett le végül a székre mászásról a kislány, és felnézett a magasba Sárára.

- Nem persze. - mondta a nő közönyösen.

- Te szeretsz engem? - nézett rá a kislány nagy kék ártatlan szemekkel. Sára döbbenten rámeredt. Most mit mondjon? Erre mit lehet ilyenkor mondani?

- A magam módján, azt hiszem, igen... Igen, szeretlek. - mondta Sára elmélázva, lassan. A lányka nézte, nézte és hallgatott. Gondolkodott. Így álltak egy darabig.

- Akkor te is lehetsz nekem anya. Akkor is, ha nem a te testedből bújtam ki. Vigyázol rám. Mint a farkas a kölykeire, vagy mint az anyakecske a gidára. És fésülöd a hajam, - húzta végig kis kezecskéjét a fején, hogy utána csak úgy fodrozódtak a fürtjei. - adsz enni, és varrsz ruhát is.

- Lehetnék, igen- élénkült fel a nő. - De nem vagyok. Csak a nénéd. Rendben? Anyád meghalt. Te nem. Ennyi. Nem kell annyit kérdezgetni, hallod? És buta beszédre sem kell oda figyelni. Az atya is szeret minden embert. Mégsem anya. Segít nekik. Beszél velük. Gondoskodik rólunk. Jézus is szeret minden embert...Nesze itt egy kis mézes galacsin. Eszegesd.

A kislány kezébe vette a nagy kanálra rakott málló tésztát amire Sára mézet csorgatott, és lehuppant a földre. Nyalakodni kezdte lassan és elmélázva 

- Nénje! Kél atya mért nem lehet anya? Ha segít és szeret, és kedves?

- Mert férfi. Anya csak nő lehet. Csak nő hasában növekedhet baba. Érted már? A baknak sem lehet gidája. De attól még, hogy nem anya, még tud szeretni.

- Nénje! - szólalt meg újra Remény felnézve az asszonyra. Sára türelmetlenül a kezét csípőre téve nézett le rá.

- Mi van már megint? - kérdezte szemöldökét ráncolva.

- Nénje!... Én azt hiszem szeretem a kecskemamát. Azt lehet?

- Persze. - mosolyodott el most már Sára kissé megkönnyebbülten. És valóban, mintha valami melegségféle is elöntötte volna a mellkasát.

A kislány megnyugodva újra az édes csemegére fordította a figyelmét és végre elhallgatott.

Sára visszafordult az asztalra hintett liszthez, és gyúrni kezdte a tésztát a kenyérhez.

Mi az ördögért kell egy gyerek fejét így megzavarni? - dohogott magában. - Majd adok én annak a szájas hájpacninak. Lesz majd még mit meggyónnia, ha beszélek a fejével, azt hiszem.