A kezdet

- És most tényleg ott lesz vagy 20 ember?

Nem tudom mennyi lesz ott. Izgulsz?

- Persze. Mért, te nem? Te biztos nem, te már olyan sok előadást tartottál.

Hangja durva, cigifüsttől érdes, szinte öregemberesen megfáradt. Kisfiús arcán azonban a világító zöld szemei mintha csak huncut mosolyba kezdtek volna.

-Igyunk már valamit. Egy kólát... Vagy mit tudom én. Te nem vagy szomjas? - és nevet.

- Nem. Most szívtad el a második cigidet- mondom.

- És? Izgulok. Oda megyek a nyolc általánosommal a tanult emberek közé...

- És? Ebben a témában te vagy a szakértő. Senki nem fog tudni nálad többet.

- Na jól van, hagyjál. - lépünk a boltba- tényleg nem kérsz semmit?

- Talán csak egy vizet.

- Na, akkor hozzad. - és krákog egyet, hogy a slájm végre felszakad.

◊

8 fő van a teremben. Néhány egyetemista és három felnőtt nő. Míg lassan elhelyezkednek, oda jön hozzám:

- Azt fogom mondani, hogy Delon vagyok, függő. 182 napja tiszta. Így jó?

- Persze. Ne izgulj, kölyök, rendben lesz minden.

- Kölyök, mi? - és nevet izgalmában, majd leül az ablak alatti fotelbe.

A bevezető után nem áll fel, ott ül az ablak alatt, s előre hajolva elkezd beszélni.

- Jó napot kívánok én is. Delon vagyok, függő, azaz gyógyulóban lévő függő. Most jöttem ki a rehabról. És nagyon izgulok, de tényleg ám- és krákogva nevet ismét-...most csinálok ilyet először. Maradhatok itt ülve? Nem baj?

Néhányszor már meg kellett volna, hogy haljak, de a jó isten, vagy ki tudja kicsoda, nem akarta. Azt hiszem van itt feladatom. A függésről fogok beszélni. A függésről, magamról, hogy példa legyek, hogy más ne kerüljön ilyen helyzetbe... 

 - Na, jó volt

- Persze, hogy jó volt. Nem láttad, mennyit kérdeztek? 

- És az jó?

 - Igen, persze. Az azt jelenti, hogy érdekli a téma, és azt, hogy lekötötted őket. Csüngtek a szavaidon, kölyök.

- Figyu, és érthetően beszéltem? Mert nem néztem a kivetítőt.

- Hát azt észrevettem. Teljesen felesleges volt gyakorolni délután- nevettem el magamat. - de így volt jó.

- Dehogy volt felesleges. Kellett az. Jó volt. De legközelebb csináljuk úgy, hogy ne kelljen itt nekem erre figyelni. Mondjuk az jó, hogy összerakjuk a képeket, a tudni valókat, de nekem úgy jobban megy, tudod, hogy szabadon mondom, ami eszembe jut, és akkor a képek meg menjenek automatikusan. Mit gondolsz. Nem jó ötlet?- 

- Végül is, persze. Te vagy a főszereplő.

- Dehogy vagyok! Tudom én azt, hogy egyrészről ez nagy dolog. A 182 nap, nem kevés. De nem ám! Viszont nem is sok. Látom. Ha jön a függőség, akkor éhes. Meg kell etetni. És sokan nem bírják. Újra anyagozni kezdenek. Én megyek edzeni, és imádkozok. Én nem rendeződtem vissza, mint sokan mások.

- Nem egyszerű. Tényleg nem.

- Visszarendeződik?

- Igen. A régi sémákba, a régi gondolkodásba. Akkor már nem tiszta, s bár lehet még bírja anyag nélkül, de akkor már csak száraz. Anyag nélkül száraz ugyan, de a gondolkodása megmarad.

- Durván beszélnek, a faszomba bazdmeg, neki ne mondja meg senki...érted, nem?

- Jó, jó tudom, te nem szereted, ha így beszélek, de én már nem is beszélek így, csak ritkán. Csak mondom, hogy valaki, ha nem is anyagozik, az agresszivitással eteti a függőséget. Én inkább a békességet keresem.

- Igen, ez látszott az előadásodon is. Az egyik egyetemista oda jött, és elmondta, hogy nagyon tetszett, hogy olyan szerényen, visszafogottan, és alázattal beszéltél.

- Hát máshogy nem is lehet.

- Nézd csak, mit írtak: A vendégelőadó nagyon érdekessé és különlegessé tette az előadást, Egyedi volt. A másik: Mi tetszett a legjobban? A függőségről szóló előadás, amit Delon tartott.

- Na, akkor tényleg jó volt, nem?

- Igen, tényleg. Mondtam hát, nem? - nevettem el magam már én is.

- Jól van már!- mondja ő is nevetve- nem ér kinevetni a kisebbet.

Érdekes volt látni a nagy macsós, kigyúrt férfit ilyen megszeppent bizonytalannak. De a szeme ragyogott az átélt sikertől és büszkeségtől, a jól végzett munka örömétől.

◊